A Termini Magyar Nyelvi Kutatóhálózat tíz éve 2001-2011.

Jubileumi konferencia A konferencia programja Megnyitó, köszöntések Kiss Jenő akadémikus, ELTE Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszék Kenesei István igazgató, MTA Nyelvtudományi Intézet Kocsis Károly elnök, MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság Péntek János: Tíz éves a Termini - vállalt és ránk váró feladatok Előadások Levezető elnök: Péntek János Csernicskó István, Szoták Szilvia és Molnár Csikós László: Nyelvi jog és hivatali nyelvhasználat Kolláth Anna és Simon Szabolcs: Nyelv és oktatás Lanstyák István és Benő Attila: Határtalanítás és ht-szótár Pintér Tibor: Korpuszmunkálatok Szabómihály Gizella: Nyelvi menedzselés, tanácsadás Levezető elnök: Csernicskó István A hasznosulás: valóság vagy illúzió? A kutatóállomások rövid tájékoztatói) Tolcsvai Nagy Gábor: A Termini Magyar Nyelvi Kutatóhálózat 10 éve (könyvbemutató) Saját könyveink, főképpen sorozataink bemutatása Csernicskó István: A konferencia bezárása Időpont: 2011. nov. 24. csütörtök, 10:00 Védnök: Magyar Tudományos Akadémia Tudományterület: nyelvészet Szervezi: Termini Magyar Nyelvi Kutatóhálózat Helyszín: MTA Székház, Terem: II. em. Kisterem 1051 Budapest, Széchenyi István tér 9.

 

Munkatársaink új könyvei

Benő Attila: A dolgok másik neve Korunk. Kom-Press Kiadó (Ariadné Könyvek), Kolozsvár, 2011. Péntek János: Változó korunk - változó nyelvünk (Ariadné Könyvek) Kolozsvár, 2011. A könyvek november 12, szombat 10 órától, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Protokoll termében kerülnek bemutatásra.

 

NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK

LV. évf. 2011., 1. szám TARTALOM Tanulmányok BIRÓ ANNAMÁRIA, A történelem mint politikai provokáció az 1790-es évek röpiratirodalmában 3 BENŐ ATTILA, Modalitás, nyelvi kategorizálás, fordítás 27 MÁTÉ DÉNES, Gondolatok az antonímiáról 39 Kisebb közlemények NAGY L. JÁNOS, Petőfi egy tízsoros disztichonja 49 SIMONCSICS PÉTER, Mi van a semmi és a nincs között? 59 Adattár KONTRA MIKLÓS-PÉNTEK JÁNOS-SZILÁGYI N. SÁNDOR, A Kárpát-medencei szociolingvisztikai vizsgálat 1996. évi romániai kérdőíve és kereszttáblái (II.) 67 Szemle IMRE ZOLTÁN (szerk.). Átvilágítás. A magyar színház európai kontextusban (Zsigmond Adél) 85 MURÁDIN LÁSZLÓ, Erdélyi magyar nyelvföldrajz. Nyelvészeti tanulmányok (Csomortáni Magdolna) 87 Hírek ANTAL ÁRPÁD (Cs. Gyimesi Éva) 91

 

Péntek János Doctor Honoris Causa kitüntetésben részesült

2011. június 4-én a Debreceni Egyetem doktor- és díszdoktoravató ünnepi tanácsülés keretében Péntek Jánosnak a Doctor Honoris Causa kitüntető címet adományozta, az indoklás szerint "a nyelvtudomány területén elért kimagasló eredményeiért, a határainkon túli magyar tudományos élet szervezésében mutatott teljesítményéért, intézményeink együttműködésének fejlesztéséért." Kolozsvár, 2011. június 7.

 

Magyarul vagy románul? - Milyen nyelven tanuljon a gyermek?

Kedves Szülő! Mielőtt döntene ebben a kérdésben, amely egy életre meghatározó lehet gyermeke számára, kérem, olvassa el, és gondolja végig alaposan, mi nekem erről a véleményem szülőként, tanárként, a hazai nyelvi helyzettel foglalkozó kutatóként. A magyar nyelv még Romániában sem értéktelenebb a románnál: a román a románok anyanyelve, a magyar a magyaroké. Akinek magyar az anyanyelve, annak az még értékesebb, fontosabb is minden más nyelvnél. Fontos és értékes, mert elődeink évszázadok alatt kiművelték, mindenre alkalmassá tették, amire az embernek szüksége lehet, amikor beszél, olvas vagy ír. A román hivatalos nyelve az országnak, a magyar az ország legnagyobb kisebbségének nyelve, a mi nyelvünk. A Székelyföldön a legtöbben ezt a nyelvet beszélik, Erdélyben a lakosság 20%-a, azaz minden 5. ember. Mellettünk itt van Magyarország és itt vannak a többi Kárpát-medencei magyarok. A Kárpát-medencében éppen mi, a magyar anyanyelvűek vagyunk a legtöbben. Az pedig, hogy többen leszünk-e a jövőben vagy kevesebben, az is éppen szülői döntéseken múlik. Országunkban a magyar nyelv használatának széleskörű, törvények által biztosított lehetőségei vannak éppen az oktatásban, az egyházak életében, a tudományos életben, a közigazgatásban, a közéletben. Fontos tudnia, hogy a magyar nyelvű oktatást, a magyar iskolákat a magyar állam és az erdélyi civil szervezetek is jelentősen támogatják ösztöndíjakkal, tanulmányi kirándulásokkal, anyanyelvi versenyekkel és táborokkal. A szorgalmas, tehetséges gyermekeket különösen. Ha gyermeke a magyar nyelvet tanulta meg elsőként beszélni, akkor írni-olvasni is könnyebben megtanul ezen a nyelven. Az olvasással pedig megismeri ősei történelmét, a magyar irodalmat, mindannyiunk közös kincsét: a magyar kultúrát, szülei vallását. Az anyanyelv tanulása nem ér véget az elemi vagy általános iskolában, a középiskolai és egyetemi tanulmányok során válik magabiztossá, kellően gazdaggá. Ha gyermeke ezen a nyelven tanul, gyorsabban, pontosabban szerzi meg ismereteit, és amit megtanul, az emlékezetében is inkább megmarad. Igaz: itt a mi szülőföldünkön fontos a román nyelv megtanulása és ismerete is. Két nyelv még több lehetőséget biztosít újabb ismeretek megszerzésére, szakmák megtanulására. Arra is, hogy eligazodhassunk a mindennapi életben: a hivatalokban, az üzletekben, utazás közben. Hogy beszélni tudjunk szomszédainkkal vagy azokkal, akikkel találkozunk, megismerkedünk. De ahhoz, hogy a gyermek megtanuljon románul, nem szükséges román tagozatra, román iskolába járnia. Azt saját szorgalmából és a magyar iskolában is megtanulhatja, és mindenütt gyakorolhatja. És a román nyelvet is nagyon jól meg kell tanulni: sokféle változatában: ahogy az utcán beszélik, ahogy a könyvekben írják, ahogy a televízió közvetíti műsorait. Csak ez a mélyebb és változataiban kiterjedtebb nyelvismeret válik igazán hasznossá, értékessé az életben. A két nyelv ismeretének, a kétnyelvűségnek akkor van igazi haszna, ha mindkét nyelvben magas szintű, és ha annak az alapja az anyanyelv: ahogy otthon beszélik, és ahogy közös változatában a legtöbb magyar ember írja és beszéli. Ez az ismeret, ennek mindennapos használata tarthat csak meg bennünket műveltségünkben, magyarságunkban. Ennek alapján, ehhez hozzáadva kell megtanulni, és használni a román nyelvet. És lehetőség szerint más nyelveket is. Ha Önöknek, a két szülőnek különböző az anyanyelve, akkor a gyermek bizonyára párhuzamosan mindkét nyelven megtanult beszélni. Ilyen esetben az a jó, ha a gyermek a továbbiakban is megmarad mindkét nyelvben. Ezt úgy lehet elérni, ha az egyik oktatási ciklust az egyik, a másikat a másik nyelven végzi. Még ilyenkor is jobb a magyarral kezdeni, az alsó tagozatra (I-IV. osztály) magyar osztályba íratni a gyermeket, hiszen ott a román órákon románul is megtanul írni-olvasni, és később nem okoz számára nagy nehézséget, hogy románra váltson. Ha viszont ezt kihagyja, már nem tud visszatérni a magyar nyelvű íráshoz, olvasáshoz. Sok minden nem igaz abból, amit mások tanácsolnak, még ha jó szándékkal teszik is. Nem igaz az, hogy aki románul tanul, jobban boldogul az iskolában és később az életben. Ellenkezőleg: tudományosan is igazolták, hogy a második nyelven nehezebb az előrehaladás az iskolában. A magyar nyelven való tanulásnak pedig javultak a lehetőségei, lényegesen megnőttek az esélyei: folyamatosan bővül a szakoktatás és a magyar egyetemi hálózat. Abból pedig senkinek nincs hátránya, ha tanulmányait végig anyanyelvén folytatja. Nem igaz, hogy a magyar nyelv jelenti a terhet, egy tantárggyal többet az iskolában, megnövelve a heti órák számát, a vizsgák számát. Gyermekeink számára ez az a tantárgy, amellyel megalapozzák anyanyelvi műveltségüket, minden egyéb iskolai tanulásnak az alapja. A magyarok számára a román nyelv és irodalom jelenti a többletet, ezt azonban jó lehetőségnek kell tekinteni, és vállalnia kell minden Romániában élő magyar gyermeknek, éppen azért, hogy több lehessen, hogy semmi ne jelentsen számára akadályt. Igaz viszont, hogy aki már kisgyermek korában román iskolába kerül, az sohasem tanul meg rendesen magyarul: nem fog tudni írni, kín lesz számára az olvasás. Igaz viszont, hogy nehezebben boldogul majd más iskolai tantárgyakkal is. Igaz viszont, hogy az eredeti magyar nyelvtudása is megkophat az idő múlásával, lassan azt is elfelejti, amit kisgyermekként megtanult. Igaz viszont, hogy ebben a 2. nyelvben kevésbé lesz magabiztos, egyéniségében is bizonytalanná válhat. Igaz viszont, hogy a jobban ismert és beszélt 2. nyelv eltávolíthatja magyar rokonaitól, ismerőseitől, átvezetheti a másik nyelvet beszélők társaságába. És igaz az is, hogy az új nyelv és az új kapcsolatok meggyengíthetik magyar tudatát: teljesen felcserélheti nyelvét, feladhatja magyarságát. Mi tehát a nyeresége annak, ha gyermeke magyar nyelven tanul? Teljes értékű ember lehet, megmarad a magyar nyelvben és a mi kultúránkban, magyarságában. Tökéletesen megtanulhat románul és más idegen nyelveken is. Szakmákat tanulhat, egyetemen tanulhat. A magyar nyelvet szeretni lehet. A magyar nyelvet szeretni kell! Mi történik, ha a román nyelvű tanulást választja? Akkor is teljes értékű ember lehet, de számolni kell azzal, hogy eltávolodik a magyar nyelvtől, ő vagy gyermekei már könnyebben cserélik fel magyar nyelvüket, vallásukat, nemzetiségüket a többségire, a románra. Vigyázzon gyermekére! Most helyette dönt: döntsön okosan, döntsön felelősen! Kolozsvár, 2011. január 22. Péntek János

 

Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények

A Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények szerkesztősége beleegyezett, hogy a SZTANYI honlapján az interneten is megjelenítsük a folyóiratot. A folyóirat 2004-től vam meg elektronikus formában, így a 2004-2010-as lapszámok elérhetők itt. A Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények a Román Akadémia kiadványa.

 

Romániai állami intézménynevek magyarul

A www.nyelvijogok.ro honlap kezdeményezésére a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, és a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet közremuködésével elkészítettük a 2008. év legvégén felálló új kormány és államigazgatási rendszer intézményneveinek magyar fordítását. A mintegy kétszáz intézményt felsoroló listában szerepeltetjük a minisztériumokat és kormányszerveket; a végrehajtó hatalomtól független országos állami intézményeket; a minisztériumoknak alárendelt fontosabb országos intézményeket, illetve a megyei, regionális államigazgatási szerveket. A kiadvány itt érhető el.

 

Könyvbemutató

A Kolozsvári Akadémiai Bizottság Nyelvtudományi Szakbizottságának szervezésében könyvbemutatóra kerül sor december 10-én, szerdán délután 17 órától a KAB székházában (Ion Ghica/ Tamás András utca 12.). A következo munkákat ismertetik és méltatják: 1. Ferdinec Csilla (szerk).: Értékek, dimenziók a magyarságkutatásban. MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság, Budapest, 2008. 2. Fazakas Emese: A magyar nyelv kis történeti nyelvtana. Egyetemi Műhely Kiadó, Kolozsvár, 2008. 3. Benő Attila: Kontaktológia. A nyelvi kapcsolatok alapfogalmai. Egyetemi Műhely Kiadó, Kolozsvár, 2008. 4. Fazakas Emese-Somai József: Magyar-román közgazdasági szótár. Romániai Magyar Közgazdászok Társasága, Kolozsvár, 2008. 5. Benő Attila-Sárosi-Mardírosz Krisztina (szerk.): Román-magyar oktatásterminológiai szótár. AESZ-füzetek 12. Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2008. 6. Zsemlyei Borbála (szerk.): Anyanyelvünkért - Dsida Jenő nyelvművelő rovata a Keleti Újságban. Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2008.

 

A magyar nyelvészeti kutatások újabb eredményei

Kolozsvár, 2008. május 23–24. Tudományos tanácskozás A konferenciát a BBTE BTK Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszéke és a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Nyelvtudományi Szakbizottsága szervezi kettős céllal: célja egyrészt az erdélyi tudományosság, az erdélyi nyelvészeti kutatások aktuális állásának megismertetése a szélesebb publikummal, másrészt – a belterjességet elkerülendő – fórumot biztosítani a magyarországi szakmai műhelyekben folyó kutatások szélesebb körben való megismertetésének is. Ennek ösztönző hatása lehet a fiatal erdélyi kutatók szakmai tájékozódására és a kutatócsoportok, műhelyek közvetlen együttműködésére. Ha az erdélyi és magyarországi nyelvészeti kutatások spektrumán végigtekintünk, szembeötlő, hogy a nyelvtudomány bizonyos területein (pl. nyelvtörténet, kontaktológia, dialektológia, névtan stb.) jelentős és nemzetközi viszonylatban is versenyképes eredményeket mutathatunk fel Erdélyben, míg a nyelvészet más területei (pl. a generatív és egyéb formális és elméleti nyelvészeti irányzatok, textológia, lexikográfia stb.) olyan mértékben alulreprezentáltak, hogy erdélyi kutatói közösségről esetükben nem is beszélhetünk. A konferencia lehetőséget kíván teremteni arra, hogy elsősorban ez utóbbi témakörökben a kutatók betekinthessenek egyes műhelyek munkájának részleteibe, és hogy megismerjék azok kutatási területeit, kérdéseit, módszereit. A konferencia célja tehát, hogy lehetőséget teremtsen a nyelvészet területén végzett magas szintű kutatások bemutatására, a különböző témákban felmerülő kutatási kérdések és problémák megvitatására. Ennek értelmében szeretnénk, a jelentkezett előadók műhelyeket (intézményeket, tanszékeket, kutatócsoportokat) képviselnének, és – ha van rá mód – azt is jelezik, hogyan tudnak bevonni saját műhelyük, kutatócsoportjuk munkájába erdélyi kutatókat, fiatalokat, a szorosabb együttműködésnek milyen lehetőségeit látják.

 

Konferencia

A magyar nyelv határhelyzetben. Kolozsvári konferencia a Socrates program keretében, 2006. március 3-4. Szervezők: Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány és Szabó T. Attila Nyelvi Intézet A konferencia programja letölthető itt.

 

Helyzetfelmérés

A 20. század jelentős részében a peremrégiók kiszorultak az Akadémia hatásköréből, a magyar nyelvi kodifikációból, önálló nyelvi tervezésre sem volt lehetőségük, az anyanyelvi oktatás, a közéleti és főképpen a hivatalos nyelvhasználat pedig csak szűk körre korlátozódott. Romániában az utóbbi évtized viszonylag kedvezőnek tekinthető változásai kitágították a nyelvhasználat körét: van közéleti nyelvhasználat, kisebbségi intézmények használják széles körben a magyar nyelvet és a szakmai nyelvváltozatok jelentős részét, és megnyílt a jogi lehetősége a magyar nyelv hivatali és hivatalos használatának is az önkormányzatok széles körében.         Ezek az új lehetőségek azonban felszínre hozták a gondokat is. Lépten-nyomon tapasztalható a kisebbségi magyar nyelv nyilvános használatában megmutatkozó bizonytalanság, következetlenség, az államnyelv erőteljes hatása, a kodifikált közigazgatási, jogi szókincs létének és meghonosodásának hiánya, a szaknyelvek kidolgozatlansága a tankönyvekben és a szakszövegekben, a közérdekű fordítási szövegek kifogásolható, néha botrányos minősége, a nyelvi jogokkal kapcsolatos tájékozatlanság. Mindez szükségessé teszi egy erdélyi magyar nyelvi intézet létrehozását. Ezt az igényt az a mindennapi tapasztalat is igazolja, hogy intézmények, szerkesztőségek, magánszemélyek naponta fordulnak nyelvi tanácsadásért vagy szakmai közreműködésért a kolozsvári Babes–Bolyai egyetemi magyar nyelvi tanszékhez és az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) sepsiszentgyörgyi irodájához. Ezek az intézmények ezt a gyakorlati feladatot nem képesek sem felvállalni, sem ellátni: az egyiknek fő feladata az egyetemi képzés és a magas szintű kutatás, a másiké pedig az anyanyelvi mozgalom szervezése, szakmai irányítása.