Péntek János: Örökség és kihívás. Az erdélyi magyar nyelvtudomány a század- és ezredfordulón.
In: Tizenkét év. Összefoglaló tanulmányok az erdélyi magyar tudományos kutatások 1990-2001 közötti eredményeiről. I. kötet.
A magyar nyelvtudomány erdélyi művelése, mint a magyarságtudomány más ágaié is, paradoxális helyzetben van: kívül a belső körön, de még jelentős részben anyanyelvi környezetben, abban az állandó kettősségben, hogy megfeleljen a tisztán szakmai igénynek és mércének, ugyanakkor lehetőség szerint eleget tegyen a nemzeti közösség elvárásainak. Nem is szólva arról, hogy természetesen nem hagyhatók figyelmen kívül annak az országnak az intézményi lehetoségei, előítéletes gyanakvásai és változó, gyakran kedvezőtlen szabályozásai sem, amelyben minden megvalósul.
Jelentős és különös személyisége volt az erdélyi magyar nyelvtudománynak és az egyetemnek, a Bolyainak, majd a Babes–Bolyainak. Szakmai pályája mintegy negyven évet ölel föl, egyetemi pályája közel három évtizedet, tanszékvezetői működése kettőt, 1952 és 1973 között. Egyedülálló részben éppen ebben volt, hogy egy olyan korban vezethetett Romániában két évtizeden át egy fontos magyar szakmai muhelyt, amikor csak a kapkodás és a bizonytalanság volt állandó, amikor állandóan tartani lehetett a politikai megbélyegzéstől, amikor senki nem érezhette magát biztonságban, sem a hallgatók, sem a tanáraik.
Murádin László élete és szakmai pályája talán leginkább abban kivételes, hogy a 20. század történelmi terelőfalai és akadályai ellenére szívósan haladt és megmaradt, megmaradhatott a maga által választott úton. Az pedig a sors és a történelem elégtétele, hogy a nagy munkái úgy valósultak meg az elmúlt negyedszázadban, ahogy korábban elképzelni sem lehetett volna, ahogy maga sem álmodta, kisebb írásainak java része pedig szintén gyűjteményes kötetekbe kerülhetett.
Kádár Edit: A romániai magyar nyelvtudomány (2002-2013)
A tudományterület helyzetét egy alapvető kettősség jellemzi: egyrészt meg kell felelnie a tisztán szakmai igényeknek és mércének, ugyanakkor lehetőség szerint eleget kell tennie a nemzeti közösség elvárásainak (vagyis a tudományterület hazai művelőinek tevékenysége hatásos, eredményes kell hogy legyen a helyi közösség nyelvhasználatának bátorításában, kétnyelvű és más szótárakkal, kézikönyvekkel, napi közönségszolgálattal kell támogatnia minden olyan igényt, amely a nyelvhasználattal kapcsolatos).
